Péntek,
Elvira
Gelencsér Attila ünnepi beszéde a doni áttörés 66. évfordulójára emlékezve
A 2. magyar hadsereg keleti frontra szállítása 1942. áprilisában vette kezdetét. Elsőnek a III. hadtest alakulatait, április 12-én indították, súlyos harcokban július 10-én érkeztek meg a Don folyó közelébe. A magyar egységek megérkezésük után fokozatosan felváltották az addig harcoló német csapatokat. A Don keleti oldalára visszaszorított orosz csapatok ekkorra három hídfőt is kialakítottak a front magyar védelmi szakaszán: Uriv, Korotoljak és Scsucsjénél. A sikertelen hídfőcsaták után a katonai vezetés szinte lehetetlen feladat elé állította a 2. magyar hadsereget azzal, hogy a Don partján 208 km hosszan a folyóvédelmi feladatokat magára vállalta. A magyar katonák megnyerhetetlen harcot vívtak. Túlerővel néztek szembe, a csapatok váltás nélkül, huszonnégy órában harcoltak, és miközben tartalékai kimerültek, a budapesti kereskedők használhatatlan utánpótlással látták el őket a mínusz 20-30 fokos hidegben, fegyverzetük elavult, rossz állapotú volt, jószerével az I. világháborúban lehetett volna korszerű.
1943. január 12-én, 9 óra 45 perckor aztán megindult az urivi hídfőből háromszoros túlerejű orosz csapattámadás. Az áttörési csaták szörnyű poklában 2000 km távolságban hazájától több tízezer magyar hunyt el, vagy lett hadifogoly. Ezekre a hősi halottakra, a 141.971 hősi halált halt magyar katonára emlékezünk a mai napon.
Negyvenkétezer ember, nagyapáink, vagy dédapáink. Szinte nincs olyan család, amely ne szenvedné ma is áldozatát a Doni katasztrófának. Szomorúan azt mondhatnám a Don Kanyarnál történtek jellemzőek a magyarokra, az ott történtek ma is megdöbbentenek minket, távol az otthontól, túlerővel szemben, élelem és megfelelő felszerelés híján, a végkimerülésig küzdeni és meghalni. A magyar vonalak áttörését követően, a mínusz harminc fokos hidegben menekülni az oroszok elől, akik köztudottan nem akartak foglyokat ejteni. Vajon ma hányan lennénk képesek ezt megtenni, csak azért mert ez a kötelességük? Én úgy gondolom, és őszintén hiszem, ha arra kerülne a sor a válasz nem a „kevesen” lenne. A példa előttünk áll, és azzal, hogy évről évre emlékezünk a messze elesett hősökre, erősítjük magunkban azt is, hogy a hazánkért, ha arra kerül a sor, akár kis dolgokban is de meghozzuk a szükséges áldozatot.
Tisztelettel hajtunk tehát fejet a 66 éve elesettek emléke előtt, és hittel emlékezünk arra a közel ugyan ennyi hősre is, akik ezekben, a harcokban sebesültek meg, valamint arra a közel 28 ezer emberre, akik idegen földön estek hadifogságba. Ígérjük, soha nem feledjük őket.
Kaposvár 2008.01.12
Negyvenkétezer ember, nagyapáink, vagy dédapáink. Szinte nincs olyan család, amely ne szenvedné ma is áldozatát a Doni katasztrófának. Szomorúan azt mondhatnám a Don Kanyarnál történtek jellemzőek a magyarokra, az ott történtek ma is megdöbbentenek minket, távol az otthontól, túlerővel szemben, élelem és megfelelő felszerelés híján, a végkimerülésig küzdeni és meghalni. A magyar vonalak áttörését követően, a mínusz harminc fokos hidegben menekülni az oroszok elől, akik köztudottan nem akartak foglyokat ejteni. Vajon ma hányan lennénk képesek ezt megtenni, csak azért mert ez a kötelességük? Én úgy gondolom, és őszintén hiszem, ha arra kerülne a sor a válasz nem a „kevesen” lenne. A példa előttünk áll, és azzal, hogy évről évre emlékezünk a messze elesett hősökre, erősítjük magunkban azt is, hogy a hazánkért, ha arra kerül a sor, akár kis dolgokban is de meghozzuk a szükséges áldozatot.
Tisztelettel hajtunk tehát fejet a 66 éve elesettek emléke előtt, és hittel emlékezünk arra a közel ugyan ennyi hősre is, akik ezekben, a harcokban sebesültek meg, valamint arra a közel 28 ezer emberre, akik idegen földön estek hadifogságba. Ígérjük, soha nem feledjük őket.
Kaposvár 2008.01.12
Információ:
MÖOSZ Videógaléria
Legfrissebb híreink
Kapcsolatfelvétel | Adatvédelemi nyilatkozat | Impresszum
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu