A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú

138/1992. (X.8.) Korm. rendelet módosítását tartalmazó előterjesztésről

A jogszabály-módosításra vonatkozó tervezet benyújtását konkrét célok elérésének szolgálatába állítja az előterjesztő. Nem fogalmaz meg elveket, nem nyújt valódi perspektívát az értelmiség legjelentősebb rétege számára. Nem sugallja a minőségi munka értékén történő kezelését. Ezért nem tekinthetjük reformértékű lépésnek, sokkal inkább egy - ma már tarthatatlanul alacsony jövedelmű - értelmiségi csoport megélhetéséhez szükséges bérnivellálás eszközét látjuk benne.

A jelenlegi jövedelmek ismeretében teljes mértékben egyet lehet érteni a pályakezdők kiemelt anyagi dotálásának tervével. A rájuk irányított különös figyelem fokozhatja a pedagógus pálya vonzását, ezért az elképzelést támogatnunk kell - mint minden olyan szándékot, tervet, amely a pedagógusok jelenlegi jövedelmi viszonyaiban, életkörülményeiben, értelmiségi létének alakításában valamilyen kedvező változást helyez kilátásba. A pedagógus illetményrendszer ugyan nem szociális intézmény, figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a pályakezdő szakasz egybeesik a családalapítás, otthonteremtés egyéni céljaival, melyek megvalósításához (is) a pedagógus keresete képezi az anyagi alapot.

A 42-43 éves pedagógus előtt még legalább húsz évnyi szolgálat áll a nyugdíjkorhatár eléréséig. Véleményünk szerint nem elhanyagolható kérdés a pedagógusok közép- és idősebb korosztálya előmenetelének mértéke sem. A pályának ugyanis nemcsak a vonzerejét szükséges növelni, hanem a megtartó erejét is biztosítani kell. Sajnos a tervezet nem tartalmaz erre vonatkozóan intézkedést. Ugyancsak nem foglalkozik az ágazat egyéb dolgozóinak helyzetével, díjazásukkal.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény az egységes illetményrendszer korábban deklarált célkitűzését nyilvánvalóan nem érte el (azonos szolgálati idővel és iskolai végzettséggel rendelkező közalkalmazottak országosan egységes, azonos illetménye...). Nincs tekintettel ágazati sajátosságokra, egyetlen bértáblába szorítja a közalkalmazottak illetményét. Mindezzel - és a béralku kizárásával - egy rossz nivelláció felé nyomott: az illetmények minimum-szintje felé. Utóbbi jelenség természetesen összefügg a finanszírozás kérdésével is.

A törvény hatályba lépése óta eltelt tizanhat év alatt bebizonyosodott a jelenlegi „egységes" illetményrendszer tarthatatlansága. Ennek jele, hogy pl. kimondatlanul is megjelent a béralku. Az államháztartási hivatalok számfejtési programjain és általuk a költségvetési szervek részére kiadott munkáltatói nyomtatványokon - a garantált illetmény, a további szakképesítés használatából adódó illetménynövekedés, a pótlékok, az illetmény- és keresetkiegészítés mellett - megjelent a „munkáltatói mérlegelésen alapuló illetményrész", amely lényegében a garantált minimum fölött biztosított illetménytöbblet kimutatására szolgál.

Elsősorban finanszírozási gondokkal magyarázható, hogy a megye által fenntartott közoktatási intézmények pedagógusainak munkáját a Kjt.-ben biztosított minimumok szintjén tudjuk elismerni. Megfelelő források híján nem gondolhatunk többletilletmény biztosítására és arra sem, hogy a pedagógusok tartósan magas színvonalú munkavégzését vagy kiemelkedő teljesítményér a Kjt. által ma is lehetővé tett formák alkalmazásával ismerjük el (címpótlékok, a fizetési fokozatok közötti várakozási idő csökkentésének, a további szakképesítések elismerésének és az illetménypótlékok biztosításának nem kötelező esetei, ösztönző keresetkiegészítés).

A finanszírozási gondokat csak fokozza a megye (megyék) sajátos helyzete a települési önkormányzatok intézményeinek fenntartásba vételére vonatkozó törvényi kötelezettség - megfelelő anyagi kondíciók nélkül.

A pedagógusok helyzetének rendezése, kereseti viszonyaik normalizálása régóta időszerű feladat. Megtörténhetne pl. egy hatékony bérreform segítségével. Belátjuk azonban, hogy a rövidtávú megoldásnak (pl. egy l00 %-os illetményemelés) ma nincs realitása.
A szükségleteknek ugyan nem, a lehetőségeknek azonban véleményünk szerint megfelelhet a most felvázolt, konkrétumokat is tartalmazó intézkedés. Megvalósításának kulcsa - az előterjesztés is ezt szögezi le - az ágazatnak a központi költségvetésből való nagyobb részesedése.

Egyetértéssel nyugtázhatjuk a magasabb vezetők munkájának az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékű elismerését azzal a figyelemfelhívó megjegyzéssel, hogy az előterjesztés nem szól a vezető partnerek (igazgatóhelyettesek, szakképző intézményekben a gyakorlati oktatás irányítói, kollégiumvezetők, tagiskolák nem magasabb vezetői...) illetményének - szintén indokolt - emeléséről.

Szükségesnek ítéljük azt is, hogy a pedagógusok javadalmazásában jelen legyen a speciális körülmények között végzett munka elismerése, ezért támogatjuk a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozó pedagógusok kiegészítő illetményének biztosítását.
Az önkormányzatunk által fenntartott intézmények körében nem található olyan óvoda, vagy iskola, amely pályázati úton csatlakozhatott volna az Integrációs és Képesség-kibontakoztató Támogatás rendszeréhez. Eszerint sajnos nem jogosultak a kiegészítő illetményre azok a pedagógusaink, akik bentlakásos intézményeinkben ugyancsak halmozottan hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő, sőt nem egy esetben halmozottan sérült gyermekeket oktatnak-nevelnek...

Az előterjesztés indoklásának 8. pontja a várható társadalmi hatásokkal foglalkozik. Szűkszavúan említi - ami nyilvánvaló - , hogy a tervezett intézkedésekkel érintett kör részéről „feltétlenül pozitív hatás várható".

A pedagógusok teljes körét sem érintő, koncepcionálisnak nem nevezhető jogszabály-módosítás - amennyiben elfogadásra kerül - véleményünk szerint feszültségeket indukál a pedagógusok egyes csoportjai, a pedagógusok és a közoktatás területén dolgozó más alkalmazottak, sőt a különböző ágazatok közalkalmazottai között is.

Az előterjesztés széleskörű vitája során bizonyára felszínre kerül számos általánosan vagy konkrétan megfogalmazott kérdés, melyre az (oktatás)politikának választ kell adnia. Mindenesetre bizakodunk abban, hogy a pedagógusok bérezésének a közeljövőben történő megnyugtató megoldása - más ágazatok közalkalmazottai helyzetének rendezésével együtt - ezzel összefüggésben az intézményfinanszírozás rendszerének felülvizsgálata és hatékonyabbá tétele az kormányzati elképzelések között szerepelni fog.

A R. 15.§ /7/ bekezdésének értelmében a gyógypedagógiai pótlék jár, illetve adható a nevelési-oktatási intézményben a nevelő-oktató munkát segítő munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak is.

A módosítás sem ad pontos választ, hogy jár, vagy adható. Így az intézmény fenntartók részéről továbbra sem egységes az elbírálás.

A rendelet tervezet alapján azon intézmények részesülnek a támogatásból, akik pályáznak az Integrációs és Képesség-kibontakoztató Támogatás rendszerébe. Félő, hogy azok az intézmények elsősorban a kisiskolák, ahol nem tudnak pályázni, idő pályázati szakember hiányában kimaradnak a támogatás rendszeréből.

Kérjük véleményünk figyelembevételét.

 

Mátrahalmi Tibor

Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége
Oktatási és Kulturális Munkabizottság elnöke

 

Székesfehérvár, 2008. augusztus 26.

Szólj hozzá a fórumon!

MÖOSZ Online - Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége

 

Székesfehérvár, 2008. augusztus 26.