Az egészségügyi ellátórendszer és a szociális ellátórendszer között számos hasonlóság, ami a nagyobb baj, párhuzamosság tapasztalható. - mondta előadásában Gelencsér Attila, a MÖOSZ társelnöke.

Akkor, amikor Magyarország gazdasági szabadságharcot vív az államadóssággal szemben, az elmúlt időszak a válságon kívül is bebizonyította, hogy egy fenntarthatatlan és finanszírozhatatlan ország lett Magyarország. Olyan struktúrával, amelynek két lába van: az egyik a kevés munkahely, a másik a kevés elkölthető adó.
Az országban, az ellátórendszerekben megfigyelhető a túlburjánzó párhuzamosság. Az oktatástól, a nyugdíjon át, egészen az egészségügyi és szociális rendszerig.

Az egészségügyben és a szociális ellátásban már az alapszinten is megjelenik, amelynek egyik oldalán a házi orvoslás, a másik oldalon pedig a szociális ellátás van. Ugyanez a jelenség tapasztalható a legmagasabb progresszivitási szintig egészen a fekvőbeteg ellátásig. A pszichiátriai betegek, a demens, utolsó stádiumos időskorúak ellátásának tekintetében alig vagy talán fel sem fedezhető különbség. Talán csak annyi, hogy teljesen két külön kasszából finanszírozza a magyar állam: az egyiket az országos egészségbiztosítási pénztárból, egy csatornás finanszírozással, a másikat két csatornás finanszírozással a költségvetésből, illetve önkormányzati hozzájárulásból. Vagyis egy három lábon álló szék ez, ami hármas finanszírozásból valósul meg.

Gelencsér Attila szerint, ha valakit bekötött szemmel vezetnének egy ápolási osztályra, egy kórházba, nem biztos hogy tudná, hogy az egy szociális otthon-e, ahol idős betegeket gondoznak, vagy egy ápolási osztály, vagy fordítva ha bemenne egy szociális otthonba, ahol demens ápolás zajlik, lehet, hogy azt gondolná, hogy kórházban van. Mindenütt fehérköpenyes orvosok, fehérköpenyes szakdolgozók vannak, orvosi eszközökkel a kezükben, kórházi ágyakkal és gyógyszerekkel. A beszállítói rendszereik az üzemeltetéssel kapcsolatos rendszereik, gondolok itt a mosatásra, a szállítmányozásra, a betegszállítástól kezdve az áruszállításig minden szinte ugyanaz. A mi somogyi ötletünk az, hogy jelentős párhuzamosságokat lehetne kivenni a rendszerből, ha azt a két nagy rendszert egybetolnánk, egybekezelnénk, hiszen mindegyik az emberekről való gondoskodásról, az egészségről szól, az ápolásról szól.
A megyei elnök a lehetséges megtakarítással kapcsolatban a következőket mondta: Nincsenek pontos számadatok, de azt tudjuk, hogy Somogy megyében ez a kettő együtt 16 milliárd forintba kerül, de szinte biztosak vagyunk benne, ismerve már régóta ezeket a rendszereket, hogy 10-20% közötti megtakarítás lehetne elérhető csak nálunk. Somogyban ez 2-3 milliárd forint közötti összeget jelent. Mi Magyarország 3%-át jelentjük. Ha ezt felszorozzuk a magyar lakosság számával, akkor közel 100 milliárd forintról beszélhetünk.

A MÖOSZ társelnöke a változtatást strukturális átalakításként jellemezte, amelyet a szakma is támogat: A szakma javaslatai alapján állt össze ez a program. A mai előadásom mögött egy több száz oldalas tanulmány van, amit szakértők készítettek az én megbízásomból, és a somogyi, szociális területen dolgozó szakemberek és a Kaposi Mór Megyei Oktató Kórház szakember gárdája rakta össze.

(T.A)