Életre szóló élmény részese volt Szakolczai Fédra. A tehetséges utánpótlás-versenyző ugyanis Borsod-Abaúj-Zemplén megye képviseletében Pekingben nézhette és szurkolhatta végig az olimpiát. Reményeink szerint Londonban majd mi nézzük őt, és szurkolunk neki a 2012-es olimpián!

A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége úgy döntött, hogy minden megyét egy-egy fiatal sportoló képviselheti a pekingi olimpián.

- Célunk, hogy olyan fiatalokat delegáljunk, akiknek eddigi eredményeik alapján reális esélyük van arra, hogy kijussanak a 2012-es londoni olimpiára, képviseljék Magyarországot és megyéjüket - indokolta a döntést Dr. Ódor Ferenc, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének (MÖOSZ) és Borsod-Abaúj-Zemplén megye közgyűlésének elnöke.

Miért esett rá a választás, hogy élte meg a fiatal sportolónő Pekinget - többek között erről olvashatnak a cikk további részében. Interjú Szakolczai Fédrával.

- Diósgyőrben kezdtem 12 évesen kajakozni, majd három év múlva átigazoltam Tiszaújvárosba. Tavaly három nemzetközi versenyre is kijutottam, a síkvízi Eb-n a kajak négyesben 500 méteren első lettem, párosban 1000 méteren a negyedik, a vadvízi Eb-n pedig kajak párosban ugyancsak az első helyen végeztem. Most érettségiztem Miskolcon a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, és szeretnék továbbtanulni a Testnevelési Egyetem rekreációs szakán, mellette pedig tiszaújvárosi színekben kajakozni. (Időközben kiderült, hogy Szakolczai Fédra sikeresen vette a felvételi jelentette akadályt is - a szerk.). Nagy megbecsülés számomra, hogy én utazhattam a megye fiatal sportolóinak képviseletében az olimpiára. Erőt ad, hogy folytassam a sportot, s mindent megtegyek azért, hogy indulhassak a londoni olimpián - mutatkozott be a fiatal tehetség, Szakolczai Fédra.

- Nem nyomasztó, hogy már most a londoni olimpiát emlegetjük?

- Kell a motiváció. Persze az, hogy négy év múlva ott leszek-e Londonban, még nagyon sok mindentől függ...

- Na igen, először is a felnőtt válogatottba kellene bejutni.

- Most leszek junior. Van rá négy évem, hogy felkerüljek a nagyokhoz. Ha tehetségesnek bizonyulok, akkor kijuthatok, de a kajak nem arról híres, hogy fiatalokból állna a válogatott. A 28-30 évesek a meghatározóak általában.

- Mennyire fontos szerepet tölt be az életében a sport?

- Az elsők közt van. Anya mindig azt mondja, hogy első a tanulás, viszont lelkileg hozzám közelebb áll a kajak. Nem véletlenül választottam továbbtanulásként a rekreációt. Ezzel lehetek majd masszőr, vagy személyi edző.

- Felkészülési időszakban hogyan telik egy napja?

- Napi két edzéssel. A válogatott edzőtáborban pedig napi kétszeri evezés van és konditerem, vagy futás.

- Ki a példaképe?

- Kovács Katalin. Sokszor vagyunk a felnőttekkel együtt edzőtáborban, és láttam, hogy becsületes munkát végez, megdolgozott mindig a sikerért. Kolonics György (a felkészülés során elhunyt kétszeres olimpiai bajnok) is mindig tette a dolgát...
- Peking?
- Amikor megérkeztünk - 9 órás repülőút után - azt tanácsolták, az átállás érdekében semmiképp ne feküdjünk le. Így egyből elmentünk a Nagy Falhoz. Libegő vitt fel minket, ahonnan beláttuk a gyönyörű tájat. Este atlétika versenyre mentünk a Fészekbe. Amikor bementünk, nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek! Zúgást hallottam és rengeteg embert láttam. Hatalmas élmény volt, mert nagyon szeretem az atlétikát, főleg a rövidtávfutást. Láttam a női 100-as döntőt és a diszkoszvető Fazekast. Kimentünk a vízilabda negyeddöntőjére, jó meccseket láttunk, de sajnos a magyarok ekkor nem szálltak medencébe. A szálláson csináltam pár közös képet, például Kovács Ágival, Hadfi Danival, találkoztam Kovács Kokóval és Schmitt Pállal, a MOB elnökével is. Az öttusán szakadt az eső, de kaptunk szép sárga esőkabátot, amiben tovább élvezhettük a versenyt. Én még sose voltam öttusa versenyen, ezért minden egyes bukásnál nagyon sajnáltam a lovakat. Szegény magyarok is peregtek...

- A Nagy Falon kívül láttál-e mást is Pekingből?

- Voltunk a „Tiltott városban" is  jártam a pekingi piacon. Az árusok nagyon rámenősek, addig nem engedtek el, amíg meg nem egyeztünk az árban. A kínaiak egyébként nagyon nyugodtak, a metróban mindig halál csend volt, maguk elé néztek, nagyon fegyelmezettek, viszont tolakodni azt tudnak...

- Aztán eljött a várva várt nap, a kajak-kenu versenyeké!

- Szépen felöltöztünk magyar mezbe, kifestettük magunkat. A lelátón beálltam táblatartónak a HAJRÁ MAGYAROK közé, a magyarokból én voltam az első A betű. Énekeltünk, drukkoltunk... Sírtam, amikor Vajda győzött és a Kozmann-Kiss páros 3. lett. Csodálatos, feledhetetlen élmény volt, egész életre szóló!

Forrás: Kulcsmagazin