Magyarország kormánya és a megyei önkormányzati vezetők hónapokon keresztül tárgyaltak az önkormányzati és a közigazgatási rendszer újjászervezéséről, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja pedig egy külön önkormányzati munkacsoportot is létrehozott azért, hogy az elkerülhetetlen és szükségszerű változással kapcsolatban megteremtsék a nemzeti egyetértés és az összefogás feltételeit.

2011. július 14-én fontos mérföldkőhöz érkezett a közös munka.  Orbán Viktor miniszterelnök személyes vezetésével, kormányzati vezető tisztségviselők, és a 19 megyei önkormányzat elnök részvétele mellett, a kormány és a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, miután kölcsönösen ismertették a javaslataikat, illetve a megyei önkormányzatok egységes és koherens álláspontját, megállapodtak a megyei önkormányzatokat érintő változások legfontosabb részleteiben.

A megállapodás aláírásával a megyék és a kormány szövetséget kötöttek egymással, melynek célja a fejlesztéspolitika teljes újragondolása, különös tekintettel a munkahelyteremtés elősegítésére. A megállapodás értelmében a megyei önkormányzatok legfontosabb feladata, illetve felelőssége, hogy az európai uniós és a hazai költségvetési források, szaktudás és tervező munka összehangolásával megteremtsék a cselekvés feltételeit, majd a létrejövő új intézményrendszerben betöltött központi szerepüknek megfelelően irányítsák az új – gazdaságos, hatékony és hatásos működésre képes – rendszer működését. 

A megállapodással kapcsolatban mindkét fél hangsúlyozta, hogy az önkormányzati rendszer újjászervezésének legfontosabb kritériuma éppen az, hogy a rendszer egyensúlya, a működés kontrollja és a területfejlesztés hatékonysága közép- és hosszabb távon is biztosítható legyen. A jelenlegi rendszerben e feltételek egyike sem teljesül; a hiány folyamatosan újratermelődik, a feladatok és felelősségek rendszer nem átlátható, a térségek, városok és kistelepülések fejlesztésére 2002 és 2010 között elköltött források hatása pedig nem mérhető.

Olyan rendszerre van szükség, amely évről-évre hozzájárul a GDP-növekedéséhez; amelynek hatására csökken a gazdasági és társadalmi fejlettségbeli elmaradás, illetve különbség; és amelynek eredménye az, hogy az évtized végére nem marad olyan közösség Magyarországon, amely önerő, szakember vagy szaktudás, esetleg infrastruktúra hiányában ne tudna lépést tartani az ország fejlődésével, mert nem képes kapcsolódni az országos programokhoz, vagy minőségi közszolgáltatásokhoz.

A megállapodás nyertesei az emberek. Mindenekelőtt azért, mert 2002 és 2010 között szinte teljesen megszűnt a hazai forrásokból finanszírozott területfejlesztés, annak ellenére, hogy az európai uniós forrásokra nem lehet önmagában koherens és teljes fejlesztéspolitikát alapozni; az új rendszerben tehát gyorsabb és rugalmasabb működésre, valamint további források bevonására lesz lehetőség. De mindenekelőtt azért nyertese minden ember és közösség, mert a források koncentrált és koordinált felhasználásáról egy, már bizonyítottan cselekvőképes intézmény, a megye, fog gondoskodni, helyreállítva egyben a demokratikus kontrollt is a területfejlesztésre elköltött források felett.

A Regionális Fejlesztési Tanácsok várhatóan megszűnnek. A területfejlesztés mellett a szakképzésben, a munkahelyteremtésben és a turizmusban is megerősítik a megyei önkormányzatok aktív és kezdeményező működésének hátterét, jogi- szervezeti és finanszírozási alapjait. Ez az a koncepció, amivel a „szolgáltató megye” valóban betöltheti azt a szerepet, amit történelmi háttere és a jelenlegi mércék, az egyre gyorsabban változó és egyre rugalmasabb alkalmazkodást igénylő nemzetközi verseny állítanak a hazai önkormányzatokkal szemben.

A megyei önkormányzatok feladatai, szerepe és jelentősége nem csökken – „nem üresedik ki” – de jelentős mértékben megváltozik; és nem önmagában, hanem a hazai önkormányzati rendszer egészének átfogó és teljes körű újjászervezése részeként.  Nyilvánvaló, hogy fontos kérdésekről még nem született végleges döntés, és számos részlet kidolgozása is további munkát igényel, mivel a területi ellátási feladatok újraszervezése nem függetleníthető a sarkalatos törvények megalkotásától. Az is tény azonban, hogy a januárban megkezdett szakmai előkészítő munka termékenynek bizonyult, és a legfontosabb alapelvekben 2011. július 14-én megállapodás született, így a legfontosabb törvényjavaslatok 2011 októberében az Országgyűlés elé kerülhetnek.

A közoktatás, a gyermekvédelem, a szociális ellátás és az egészségügy sorsát illetően: Az önkormányzati rendszer újjászervezésének kifejezett célja, hogy területi feladatellátás átlátható és biztonságot nyújtó keretek között kerüljön megszervezésre. Mára már közismert, hogy a jelenlegi módon, a jelenlegi keretek és finanszírozási feltételek mellett működtetett intézményrendszer fenntarthatatlan – a szakmai, de főleg az elszámolási viták állandósultak. A rendszert tehát nem lehet további működtetni a jelenlegi formájában; ezért kell változtatni, és szinte bizonyos, hogy a jelenlegi értelemben vett fenntartói szerep megszűnik (illetve átalakul). A kérdés az, hogy az adott közszolgáltatás ellátásához milyen mértékben szükséges megteremteni, vagy megerősíteni az állam közvetlen szerepvállalása jelentette biztonságot (például a pedagógusok, közalkalmazottak fizetésének állami folyósításával, garantálásával), a megyei önkormányzat szakmai irányítását (koordináló, fejlesztő, támogató szerepvállalását), és persze mindenekelőtt a települések, a helyben élő emberek kifejezett helyi igényein, adottságain és erőforrásain alapuló önállóságot, a közösségek valódi cselekvőképességét. Ami nem kérdőjelezhető meg mostantól: az állami feladatot az államnak kell finanszíroznia. Ugyanis 2002 és 2010 között az állam lényegében kivonult az általa előírt feladatok ellátásából, és ez katasztrofális következményekkel járt.

A megállapodással pont került tehát a kérdésre; mostantól a hangsúly az intézmények fenntartása helyett a feladatellátásra kerül, amelyen belül az állam és az önkormányzatok közötti feladatok, felelősségek (és finanszírozás) rendszere világos, átlátható és számon kérhető lesz. A klasszikus értelemben vett fenntartói szerep pedig megszűnik. Az egyes szintek – a közösségek, járások, a megyék és az állam felelősségének rendezése letisztult profilt, így nagyobb hatékonyságot, biztonságot és tervezhetőséget eredményez. Az állandó elszámolási viták, az átláthatatlan költségek és feladatmegosztás felszámolásával – egyszerűbb lesz az élet.

Olyan közel lenni az emberekhez, amennyire csak lehetséges – ez a megállapodás alapját képező egyik legfontosabb, az európai normáknak megfelelő, illetve abból következő alapelv, amelyben a kormány és a megyék szövetsége egyetértett. A változás érdekében, a cselekvőképes önkormányzatok érdekében; végső soron azért, mert a munkahelyteremtés, az államadósság csökkentése és az államháztartási hiány csökkentése nem vihető végbe másként, csak akkor, ha újragondoljuk az életünk valamennyi területét, és ha szükséges, újjászervezzük a feladatok és a felelősség rendszerét – megteremtve a biztonságos és a kiszámítható működés feltételeit.

A 2011. július 14-én létrejött együttműködés – szövetség – történelmi jelentőséggel bír, hiszen a kormány és megyei önkormányzatok között még sosem jött létre ilyen erős összefogás. Sőt, éppen ellenkezőleg, a korábbi szocialista kormányok magukra hagyták a megyéket, az ott élő embereket. A Nemzeti Együttműködés Kormánya e szövetséggel egyértelművé tette mindenki számára, hogy a megyékre szükség van, és hogy a sikeres Magyarország nem képzelhető el cselekvőképes megyei önkormányzatok nélkül.

Budapest, 2011. július 19.

dr. Szűcs Lajos,  Pest Megye Közgyűlése és a MÖOSZ elnöke

Gelencsér Attila, Somogy Megye Közgyűlésének elnöke, a MÖOSZ társelnöke

(K.V.) (T.A)