Felülmúlható e egy tavaly kitűnőre sikerült tábor? Mi bebizonyítottuk, hogy igen.

Június 29-én egy napos reggelre ébredtünk. Fáradtságot és izgatottságot egyaránt beolvashattunk a táncosok arcáról.

Táncosaink Erdélyben

Miután elbúcsúztunk a szüleinktől végre elindult a busz. A 12 órás utat magunk után hagyva megérkeztünk Bodosba. Az esőzések következtében érkezésünk előtt fél órával leszakadt a táborhelyhez vezető összekötő híd. Így a csomagjainkat nem tudtuk felvinni. Azonban a falu lakossága segítségünkre sietett és traktorral felvitték a bőröndöket. A háziak, Józsa József és családja a tavalyi évhez hasonlóan sok szeretettel vártak minket. A szokásos kicsomagolás után mindenki nagyon fáradtan pihent le. Másnap kezdetét vette a próba. Ebben az évben a Felcsíki táncokkal ismerkedtünk meg, ami mindannyiunk szívéhez nagyon közel került. A szerdai nap alkalmával el is látogattunk Csíksomlyóra és Csíkszeredára. A táborban egy kis csapatjátékot kezdtünk meg, melyben a táncosokat 4-5 fős csapatokra osztották. 5 részből állt a verseny. Először egy néprajzi totóval kellett helytállnunk. A továbbiakban rövid műsort kellett összeállítanunk, melyben csapatnévvel, gyerekjátékkal, verssel és tánccal mutatkoztunk be. Ezt péntekre kellett mindenkinek elkészítenie. Természetesen rangsorolva lettek a produkciók, de én azt hiszem mindenki megérdemli az első helyet, mert az összes helyezet szívét-lelkét beleadta. Ezután egy fergeteges bulit csaptunk, melyre még a helybeli fiatalok is felfigyeltek.

Szombaton az egész falu előtt bemutattuk az eddigi tánctudásunkat és a héten szerzett tapasztalatokat. A hét befejezéseként bállal búcsúztunk a falutól. Végül vasárnap a kora délutáni órákban indultunk haza. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy egész életre szóló élményekkel gazdagodtunk.

Remélem jövőre ugyanott.

                                                                                                          Krisztován Anikó